Legtöbbször váratlanul éri az embert és sokkolva hat, hogy kórházba kell menni a kisgyermekkel. Bármennyire is ijedtek vagyunk, legelőször próbáljunk meg nyugalmat sugározni gyermekünk felé, elterelni, lekötni a figyelmét, amíg mi pakolászunk. Ekkor ugyanis azt sem tudjuk, hogy mitévők legyünk. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani, hogy mielőbb bekészíthessük a szükséges dolgokat és több időnk maradjon a gyermekre és a megnyugvásra.
Mit vigyünk magunkkal?
A gyermekre és a kísérőre is gondolni kell bepakoláskor. Mennyiségben általában kezdetnek 3-4 darabot tegyünk átlagosan ruházatból, ez szükség szerint pótolható utólag. Jó, ha külön táskába tesszük a gyermekét és külön a magunkét.
Fontos dolgok:
- beutaló
- korábbi leletek
- TAJ kártya
- személyi-, lakcímkártya
- mobiltelefon, töltő
- pénz
- gyereknek alvóka (vagy kispárna, takaró az otthoni illat miatt)
Időtöltéshez:
- játék (pl. kártya, mini társas, színező). Olyan játékot ne vigyünk, ami hangos, mert zavarhatja a többi beteget, orvosokat.
- telefon vagy tablet (fülhallgatóval)
- gyerekkönyv, magunknak könyv, újság, rejtvényfüzet
Ruházat:
- alsónemű
- pizsamák (ha pici a gyerek, akkor body, rugi, pulóver, sapka)
- zoknik
- fürdőköntös
- póló vagy egyéb kényelmes öltözet magunknak
- melegítő
- 2 pár papucs (egy vízálló a fürdéshez, egy pedig a kórterembe/közlekedésre
Étkezéshez:
- szendvicsek, rágcsálnivaló
- gyümölcslé, ásványvíz
- szalvéta
- tányér
- bögre
- pohár
- konzervnyitó
- szívószál
- evőeszközök
- konyharuha
- mosogatószer/szivacs
- cumi, cumisüveg, tápszer
Higéniához:
- nedves kéztörlő (popsitörlő)
- fogkefe,
- fogkrém,
- törölköző: kicsi kéztörléshez, nagy fürdéshez
- tusfürdő,
- szappan (sokszor ez sem biztosított)
- sampon
- hajszárító
- ajakápoló
- testápoló
- fésű
- spray
- desodor
- hajgumi
- körömcsipesz,
- WC papír
- wc ülőkére tehető csík
- zsebkendő (papír, textil)
- férfiak: borotválkozó szett,
- nőknek betét
- kézkrém
- pelenka
- popsikrém
- pelenkázó alátét
Egyéb:
- füzet
- íróeszköz
- zseblámpa
- szemüveg
- óra
- zacskók szennyesnek, szemétnek és bárminek.
Majd hangolódj rá a gyermekedre, miután bepakoltál. A szükségességét tartsd szem előtt. Próbálj meg kiegyensúlyozott lenni, és azt tartani a szem előtt, hogy mielőbb otthon lesztek. A legfontosabb, hogy mielőbb meggyógyuljon a kisgyermek. Ehhez pedig kell, hogy pozitív gondolkodás vegye körül. (Majd kisírjuk magunkat egy adandó alkalommal, amikor nem látja).
Érdemes az ő nyelvén, szintjén elmondani, hogy mi fog vele történni, kevésbé ijednek meg, ha tudják mi várhat rájuk. Biztosítsuk a felől, hogy mi velük leszünk a kórházban, és vigyázunk rá. Azt is érdemes felvázolni, hogy lehet, hogy majd egyes vizsgálatoknál nem lehetünk jelen, de akkor az ajtó ha kinyílik mi ott fogunk állni és újra vele leszünk. Sosem szabad hazudni elhallgatni a gyermekek elől a dolgokat.
Én mindig arra bíztatom a szülőket, hogy merjenek kérdezni. Legyenek tisztában gyermekük saját betegségével, kezelésével.
Próbáljuk meg az együtt töltött időt minél tartalmasabban és pozitívabban megélni, és akkor hamar elszalad a kórházban eltöltött idő. A kisgyermekeknek legfontosabb támasz amit nyújtani tudunk az a szeretetünk és a jelenlétünk. A többit bízzuk a szakemberekre.
Amiket még érdemes megtenni:
- Amit tudsz, jegyzetelj! Írd le, mit tanácsolt az orvos, milyen ápolási tanácsokkal láttak el, mert a stressz miatt később nem biztos, hogy fogsz emlékezni.
- Válassz ki valakit a rokonok közül, akivel tartod a kapcsolatot. Kérd meg, hogy a többi rokont Ő tájékoztassa az aktuális helyzetről. Ugyanis ha mindenki egymás után sorba felhív, hogy mi van most a gyerekkel, mit-hogy-miért, akkor nemcsak a telefonod merül le rövid idő alatt, de a helyzet folyamatos ismétlésébe szellemileg is elfáradsz. Ráadásul ez idő alatt a gyermekkel sem tudsz foglalkozni.
- Előfordulhat, hogy a nővérkék fáradtak és emiatt ingerlékenyebbek, udvariatlanabbak. Ne kezdj el veszekedni velük, hisz egyrészt ki vagytok szolgáltatva nekik, másrészt az sem jó, ha a beteg gyermeked azt látja, hogy veszekedsz. Próbáld higgadtan, intelligensen kezelni a helyzetet.
